Őszinte vagy stratégiai szavazó vagy? Derítsd ki velünk! I. rész

Beszéltünk már több dologról: mi a demokrácia, mi a választás, mi az országgyűlés. De a legfontosabb csak most következik: beszéljünk magunkról! A következő bejegyzések a választói viselkedéssel foglalkoznak: azzal, hogy mi alapján döntünk, illetve hogyan viselkedünk a választáskor; mit jelent az, ahogy szavazunk.

A választói magatartásokat két fő csoportba sorolják az elemzők: az egyik az őszinte, a másik a stratégiai magatartás. Ez a szétválasztás hordoz némi önkényt, mégis jó alapot ad ahhoz, hogy jobban szemléltethessük a különböző választói megfontolásokat. A csoportokat elképzelhetjük két halmaznak, amelyeknek létezik közös metszete. Vagyis létezhet őszinte, mégis stratégiai viselkedés. Első körben az őszinte szavazókkal foglalkozunk.

Az őszinte szavazók – az önkifejező és az etikus választó

Az önkifejező szavazóról szóló elgondolás szerint a választó egyszerűen a neki legszimpatikusabb pártra szavaz. Ennek feltétele, hogy a választópolgár számára az igazi nyereséget maga a szavazás aktusa jelentse. Ennek fényében megérthetjük azt is, hogy polgártársaink miért szavaznak akár esélytelen jelöltekre is. Számukra a választás polgári kötelessége egybevág a választás aktusának személyes, szellemi nyereségével. Az emberek önkifejezésének lehetővé tétele a demokrácia egyik alappillére.

Az etikus szavazó gondolata az önkifejező magatartás egyik változata. Aki etikusan szavaz, az nemcsak a saját szűk értelemben vett érdekeivel foglalkozik, hanem számba veszi döntésének másokra kiható következményeit is. Az etikus szavazó a választás intézményét nem arra használja fel, hogy kifejezze akaratát, hanem hogy belátása szerint a társadalom számára legelőnyösebbnek vélt irányba befolyásolja a végeredményt. Az etikus szavazó tehát megkülönböztethető a stratégiai szavazótól, amennyiben csak azt veszi figyelembe, hogy kire/kikre voksol, és hogy ők milyenek, mit fejeznek ki. Ám megkülönböztethetjük az önkifejező szavazó egyéb típusaitól, amennyiben a számára legszimpatikusabb választás magában hordja mások igényeinek kielégítését is.

Természetesen az etikai szavazó fogalma is elég összetett, furcsa vegyület. Hogy milyenek az etikai elgondolásaink, milyen erkölccsel rendelkezünk, nincs kőbe vésve. Ezért tudunk mást és mást gondolni róla. Tehát fontos kérdés lehet, hogy mi alapján tartunk valamit a leghasznosabbnak: általános gazdasági jólét, a teljes jogegyenlőség, egy felsőbbrendű kultúra vagy egy isteni terv megvalósítása, esetleg a hagyományok helyessége – csupán pár példa minderre. Egy mind jogilag, mind kulturálisan olajozott demokráciában valamennyi elképzelésnek van érvényessége, valamennyi méltányolható és megfontolandó és konkrét politikai döntéshozatallal előmozdítható. Annyit viszont fontos megemlíteni, hogy egyes nézetek jobban (vagy legalábbis ahogy eddig kifejezték őket!), más nézetek pedig kevésbé egyeztethetők össze a demokrácia saját, egyes nézetek felett álló érdekeivel, így például a pártatlanság elvével.

A következő részben a stratégiai magatartásokkal foglalkozunk.