Két narratíva az EU jövőjéről

Az Európai Unió jövőjéről szóló vitákban nagyon fontos szerep jut a külpolitikai érdekeknek és narratíváknak.

Az EU-n belül két nagy narratíva létezik az elkövetkezendő évtizedek lehetőségeiről. Mindkét narratíva egyetért abban, hogy az USA által diktált világrendnek vége, legalábbis az USA egyeduralma megroppant. Itt azonban érdemes tisztázni, hogy mindkét értékelés szerint az USA a legerősebb hatalom a világban, de dominanciájának nagysága megkopott.

Abban is mindkét elemzés egyetért, hogy Kína vette át a Szovjetunió által játszott korábbi szerepet. Az EU jövőjéről szóló elemzések nagyjából ezen a ponton válnak külön.

Az EU-pesszimisták szerint egy újabb kétpólusú világrend előtt állunk, amelyben az USA és Kína lesznek az egyedüli meghatározó erők. Ebben a világrendben a nemzetállamok felelőssége, hogy melyik oldalra állnak, illetve hogy tudnak-e majd jól egyensúlyozni a két világhatalom között. “Minden döntés maradjon tagállami hatáskörben.”

Az EU-optimisták szerint viszont egy többpólusú világrend vár ránk, amelyben meghatározó szerepe lesz még Indiának, Brazília vezette Dél-Amerikának, esetleg Oroszországnak. Csak az Európai Unión múlik, hogy fel tud-e nőni ehhez a feladathoz, avagy szétforgácsolódik.

Az Európa Parlament-i választások kimondott tétje az, hogy a pesszimistább, kisebb integrációt választó pártok jutnak-e többségbe. Vagy az EU-optimisták, akik bizonyos jogköröket elvennének a tagállamoktól, mondván: „A közös problémákat csak közösen lehet kezelni”.

A május 29-én esedékes Európa Parlamenti választásokon Te is hangot adhatsz véleményednek.
Ne legyél közömbös, szavazz Te is!