Igazságosság: jólét és szabadság: 2. Ordinális jóléti gazdaságtan
Mint láttuk, a régebbi iskolának megfelelően a politikai közgazdaságtan hívei a közigazgatás morális feladatainak elsőbbségét hangsúlyozták, és kiemelték az egyének jólétének objektív összehasonlíthatóságát. Ezt az összehasonlíthatóságot az emberi természet általános szükségleteiből vezették le. A materialista jóléti iskola legfontosabb állítása szerint a gazdasági javak hasznosságában az emberi szükségleteknek megfelelően kardinális különbségek vannak. Azaz például a lakhatás és az élelem mint legfontosabb javak egy képzeletbeli piramis talapzatául szolgálnak: fontosságukban megelőznek minden egyéb élvezeti cikket. Ezek biztosítása pedig az állam feladata.
Ezt elutasítva, az újabb iskola a gazdasági hasznosságot szűkebben definiálta. A hasznosság szubjektív megközelítése felől nézve: az egyének saját önálló céljaik által meghatározott hasznosságfogalmak alapján cselekednek. Ennek megfelelően a gazdaságtudomány a célok eléréséhez szükséges eszközök hatékony megszerzésére korlátozódik. Minden rendelkezésünkre álló eszköz hasznossága kifejezhető egy másik eszköz arányszámával. (Például: 1 kg kenyér ára megegyezik 8 zsemle árával.) Az eszközök szűkösségének összehasonlítására szolgáló mérce a dolgok piaci ára. A dolgok piaci árának megfelelően kiszámolhatjuk a saját céljaink eléréséhez szükséges legfontosabb eszközök hasznosságát, illetve szabadon eldönthetjük, hogy az adott áron kívánunk-e üzletet kötni.
Látható, hogy a két felfogás szemléletváltást feltételez. De hogyan következett be ez a fordulat? Jelen cikkünk ezt mutatja be. A két szemlélet összebékítésével pedig később, a 20. századi igazságosságelméletek segítségével foglalkozunk.
A nagy gazdasági világválság idején, 1932-ben jelentette meg Lionel Robbins a materialista jóléti gazdaságtan iskolájától radikálisan eltérő elméletét. Új elméletének sarokköve a gazdaságban észrevehető hiány, ill. szűkösség (scarcity) jelensége volt. Robbins egyik hasonlatában a természet szűkösségét az emberi létezés alapvető körülményeként ábrázolja. Ugyanebben a metaforában az ember a vágyai és törekvései alatt roskadozó, döntésre kényszerülő lényként jelenik meg:
„A közgazdász nézőpontjából az emberi létezésnek három alapvető jellemzője van. A célok különbözőek. Az idő és a céljaink eléréséhez szükséges eszközök egyszerre korlátozottak mégis több cél elérésére alkalmasak. Itt vagyunk érző teremtmények vágyak és törekvések kötegeivel, ösztönös hajlamok tömegével, amelyek mind különböző módon cselekvésre ösztönöznek bennünket. Ám e hajlamok kifejezésére szolgáló idő korlátozott. A külvilág nem nyújt lehetőséget mindezek teljes megvalósítására. Az élet rövid. A természet szűkös. Embertársainknak más céljaik vannak. Életünket – tárgyainkkal és mások szolgáltatásaival – mégis különböző célok elérésére használhatjuk.”
A tudományosság igényével fellépő gazdaságtannak – Robbins szerint – az emberi döntéseket, valamint a piaci cserefolyamatokat kell vizsgálnia. Tehát a robbins-i gazdaságtan elsősorban a csereviszonyokkal foglalkozik, míg az előző részben bemutatott, materialista jóléti iskola politikai gazdaságtana az emberrel és a helyes államigazgatással.
A két iskola elméleti vizsgálódásai közötti hangsúlyeltolódások valódi politikai téttel bírtak:
- Robbins a logikai pozitivizmusnak behódolva a gazdaságtani elemzés tudományosságára hívta föl a figyelmet.
- Ennek megfelelően Robbins elutatsította a materialista jóléti gazdaságtannak azt a nézetét, miszerint közgazdaságtant egy jól meghatározott cél alá kellene rendelni.
- Amíg a materialista jóléti iskola az államigazgatás felől érkezett meg a közgazdaságtanhoz, addig Robbins elmélete az egyének gazdasági viselkedésére és a piac fontosságára tette a hangsúlyt.
- Tehát amíg a materialista jóléti iskola az állam felelősségével és az emberi jólét feltételeivel foglalkozott, addig a robbins-i elmélet a szabad egyének cselekvéseit vizsgáló tudománnyal.
- Ez utóbbi megjegyzés azért fontos, mert az újkori politikai filozófiában, megfigyelhető egy olyan tendencia, miszerint a különböző filozófusok megpróbálták az emberi természetet valamiként általánosítani, s a definiált emberi természetet a politikai államapparátus alá rendelni.
(A materialista jóléti gazdaságtan a szükségletek hierarchikus felosztásával nem az emberi természetet, hanem annak szükségleteit, és az állam feladatát általánosította)
- Tehát amíg a materialista jóléti iskola az állam felelősségével és az emberi jólét feltételeivel foglalkozott, addig a robbins-i elmélet a szabad egyének cselekvéseit vizsgáló tudománnyal.
- Ezzel szemben Robbinsnak az emberi természettel kapcsolatban sem volt szüksége semmiféle általánosításra, s így teret nyitott a liberális eszmének az akadémiai közgazdaságtanban.
Látva az európai kontinensen emelkedő államszocialista és totalitariánus politikai ideológiákat Robbins elméletére egyre nagyobb igény támadt Angliában.
A két gazdaságtani szemlélet vizsgálódásának tárgya és módszertana is jelentősen különbözik.
Mégis, történetileg azt a tanulságot kell levonjuk, hogy a piacok működésének megértésével, és az emberi szabadság abszolutizálásával járó hasznot az emberközpontú, szolidáris gazdaságtan igényének több évtizedes feladását hozta el. Az akadémiai közgazdaságtan mentségére elmondhatjuk, hogy a ‘60-as évektől az emberi jólét alapfeltételeit, és az emberi jóléthez szükséges körülmények fejlesztését vizsgáló diszciplína, a fejlődés-gazdaságtan (development economics) számos tanszéken kapott teljes katedrát. A nyugati akadémiai életben, akármennyire körülményesen is, de még mindig erősebben jelen vannak az önkorrekciós mechanizmusok, mint a politikai közbeszédben…
A közgazdságtan öndefiníciójának eszmetörténetében a liberális és a baloldali ideológiák kikristályosodott ellentétét legalább idáig, a 30-as évekre szokás visszavezetni. A kétpártrendszeren alapuló angolszász országokban, ezt az ellentétet a politikai valóság közege a mai napig nem engedi feloldani.
Figyelemre méltó, hogy a II. világháború után a baloldali vs. liberális ellentét első politikai meghaladása a többpártrendszerre alapított szociáldemokráciákban sikerült.
